Leírás
A Trafalgar tér London nagy közterülete Westminsterben, északi oldalán a Nemzeti Galériával. Itt gyűlik össze a város ünnepelni, tüntetni és az újévet köszönteni, egy tengernagy magas oszlopa alatt.
A tér szívében emelkedik a Nelson-emlékoszlop: 169 láb, vagyis nagyjából 52 méter gránit, tetején Horatio Nelson sorhajókapitány-tengernagy szobrával. A szobrot 1843-ban állították fel, a teret pedig, amelyet Nelson 1805-ös trafalgari győzelméről neveztek el, 1844-ben nyitották meg a nagyközönség előtt.
Az oszlop talapzatát négy, egyenként hét tonnás bronz oroszlán őrzi. Ezek csak 1867-ben kerültek a helyükre. A szobrász, Edwin Landseer az állatkertből kölcsönkért döglött oroszlán után dolgozott, de annyi ideig tartott a munka, hogy a tetem rothadni kezdett, ezért hasonlítanak a mancsok inkább egy macska lábára.
Mindkét oldalon egy-egy szökőkút áll Edwin Lutyens tervei alapján, 1937 és 1939 között készültek, és a viktoriánus kutakat váltották fel, amelyek Kanadába kerültek. Az északnyugati sarokban a negyedik talapzat évekig üresen állt. 1999 óta kortárs műalkotások sorozatának ad otthont, amelyeket kifejezetten erre a helyre rendeltek.
A teret a Nemzeti Galéria, a magas tornyú St Martin-in-the-Fields templom, a South Africa House és a Canada House övezi. A tér egyik pontját London hivatalos központjának tekintik, innen mérik a fővárostól számított távolságokat.
A hely mindig is nyüzsgő volt. A déli oldal alatt az 1950-es években az építőmunkások oroszlánok, orrszarvúk és vízilovak csontjaira bukkantak, amelyek egy mintegy 120 000 évvel ezelőtti meleg időszakból származnak. Később a királyok itt tartották sólymaikat és lovaikat a Királyi Istállókban, míg IV. György el nem költöztette őket, John Nash pedig szabaddá nem tette a területet.
Ma is a város találkozóhelye. 1947 óta minden karácsonykor Norvégia egy norvég lucfenyőt küld hálából a háborúban nyújtott brit segítségért, és ünnepség keretében felgyújtják rajta a fényeket. 1887-ben itt zajlott a Véres vasárnap néven ismert zavargás, és a nagy tömegtüntetések ma is az oroszlánok alatt gyűlnek össze.
A galambokat, amelyekből egykor mintegy 35 000 volt, 2001-től kezdték eltávolítani. A második világháborúban a hírek szerint a náci Németországnak terve volt rá, hogy egy megszállás után a Nelson-emlékoszlopot Berlinbe szállítja.
A tér szívében emelkedik a Nelson-emlékoszlop: 169 láb, vagyis nagyjából 52 méter gránit, tetején Horatio Nelson sorhajókapitány-tengernagy szobrával. A szobrot 1843-ban állították fel, a teret pedig, amelyet Nelson 1805-ös trafalgari győzelméről neveztek el, 1844-ben nyitották meg a nagyközönség előtt.
Az oszlop talapzatát négy, egyenként hét tonnás bronz oroszlán őrzi. Ezek csak 1867-ben kerültek a helyükre. A szobrász, Edwin Landseer az állatkertből kölcsönkért döglött oroszlán után dolgozott, de annyi ideig tartott a munka, hogy a tetem rothadni kezdett, ezért hasonlítanak a mancsok inkább egy macska lábára.
Mindkét oldalon egy-egy szökőkút áll Edwin Lutyens tervei alapján, 1937 és 1939 között készültek, és a viktoriánus kutakat váltották fel, amelyek Kanadába kerültek. Az északnyugati sarokban a negyedik talapzat évekig üresen állt. 1999 óta kortárs műalkotások sorozatának ad otthont, amelyeket kifejezetten erre a helyre rendeltek.
A teret a Nemzeti Galéria, a magas tornyú St Martin-in-the-Fields templom, a South Africa House és a Canada House övezi. A tér egyik pontját London hivatalos központjának tekintik, innen mérik a fővárostól számított távolságokat.
A hely mindig is nyüzsgő volt. A déli oldal alatt az 1950-es években az építőmunkások oroszlánok, orrszarvúk és vízilovak csontjaira bukkantak, amelyek egy mintegy 120 000 évvel ezelőtti meleg időszakból származnak. Később a királyok itt tartották sólymaikat és lovaikat a Királyi Istállókban, míg IV. György el nem költöztette őket, John Nash pedig szabaddá nem tette a területet.
Ma is a város találkozóhelye. 1947 óta minden karácsonykor Norvégia egy norvég lucfenyőt küld hálából a háborúban nyújtott brit segítségért, és ünnepség keretében felgyújtják rajta a fényeket. 1887-ben itt zajlott a Véres vasárnap néven ismert zavargás, és a nagy tömegtüntetések ma is az oroszlánok alatt gyűlnek össze.
A galambokat, amelyekből egykor mintegy 35 000 volt, 2001-től kezdték eltávolítani. A második világháborúban a hírek szerint a náci Németországnak terve volt rá, hogy egy megszállás után a Nelson-emlékoszlopot Berlinbe szállítja.