Leírás
A St James's Park London egyik legközpontibb királyi parkja: 23 hektárnyi gyep, virágágyás és egy hosszú tó a Buckingham-palota és a Horse Guards között, Westminster városrészben. Ez a Kensington Gardensig húzódó parkok láncolatának keleti vége.
A park szíve a két szigettel tarkított tó, és fő látnivalói a madarak. A Duck Islanden vízimadarak élnek, a pelikánok kolóniája pedig a 17. század óta él itt.
A legszebb kilátás a tavon átívelő Blue Bridge-ről nyílik. Nyugatra, fák keretében áll a Buckingham-palota. Keletre a tó a Swire-kút és a Horse Guards Parade területe felé tárul ki, mögötte a Old War Office és a Whitehall Court épülete látszik.
Távolabb a városkép régit és újat vegyít: a London Eye és a The Shard a tó túloldalán, a Foreign Office mögött emelkedik. Két szökőkút, a Swire és a Tiffany díszíti a vizet. Platánok és egy fekete eperfa adnak árnyékot.
A parkban játszótér is van nagy homokozóval, északi oldalán pedig a Mall húzódik, a palotához vezető ünnepi felvonulási út. A Victoria Memorialnál, a palota kapujával szemben ér össze a Green Parkkal.
A pelikánok 1664 óta élnek itt, amikor egy orosz nagykövet néhányat ajándékozott II. Károlynak. Nem egészen békés vendégek: időnként egy-egy elkap és lenyel egy galambot. 2026-ban a park történetében először kiköltöttek fiókákat.
1532-ben VIII. Henrik megvásárolta ezt a mocsaras területet, hogy szarvasokra vadásszon a Whitehall-palota mellett. I. Jakab lecsapoltatta, és egzotikus állatokkal népesítette be: tevékkel, krokodilokkal, egy elefánttal, madarakkal a madárházakban.
II. Károly a franciaországi száműzetésből hazatérve a francia királyokéhoz hasonló kerteket akart, ezért egy hosszú, egyenes csatornát ásatott. Megnyitotta a parkot a nyilvánosság előtt, és szeretőivel, köztük Nell Gwynnel sétálgatott itt. A park hamarosan kevésbé királyi találkozókról lett hírhedt.
Az 1820-as években John Nash a csatornából kanyargós sétányokkal övezett tavat alakított ki. A tó közepén fekvő Duck Islanden egykor még a Scotland Yard pirotechnikai raktára is meghúzódott.
A park szíve a két szigettel tarkított tó, és fő látnivalói a madarak. A Duck Islanden vízimadarak élnek, a pelikánok kolóniája pedig a 17. század óta él itt.
A legszebb kilátás a tavon átívelő Blue Bridge-ről nyílik. Nyugatra, fák keretében áll a Buckingham-palota. Keletre a tó a Swire-kút és a Horse Guards Parade területe felé tárul ki, mögötte a Old War Office és a Whitehall Court épülete látszik.
Távolabb a városkép régit és újat vegyít: a London Eye és a The Shard a tó túloldalán, a Foreign Office mögött emelkedik. Két szökőkút, a Swire és a Tiffany díszíti a vizet. Platánok és egy fekete eperfa adnak árnyékot.
A parkban játszótér is van nagy homokozóval, északi oldalán pedig a Mall húzódik, a palotához vezető ünnepi felvonulási út. A Victoria Memorialnál, a palota kapujával szemben ér össze a Green Parkkal.
A pelikánok 1664 óta élnek itt, amikor egy orosz nagykövet néhányat ajándékozott II. Károlynak. Nem egészen békés vendégek: időnként egy-egy elkap és lenyel egy galambot. 2026-ban a park történetében először kiköltöttek fiókákat.
1532-ben VIII. Henrik megvásárolta ezt a mocsaras területet, hogy szarvasokra vadásszon a Whitehall-palota mellett. I. Jakab lecsapoltatta, és egzotikus állatokkal népesítette be: tevékkel, krokodilokkal, egy elefánttal, madarakkal a madárházakban.
II. Károly a franciaországi száműzetésből hazatérve a francia királyokéhoz hasonló kerteket akart, ezért egy hosszú, egyenes csatornát ásatott. Megnyitotta a parkot a nyilvánosság előtt, és szeretőivel, köztük Nell Gwynnel sétálgatott itt. A park hamarosan kevésbé királyi találkozókról lett hírhedt.
Az 1820-as években John Nash a csatornából kanyargós sétányokkal övezett tavat alakított ki. A tó közepén fekvő Duck Islanden egykor még a Scotland Yard pirotechnikai raktára is meghúzódott.