Leírás
A Churchill háborús termei a Whitehall alatti titkos bunker, ahonnan a brit kormány irányította a második világháborút. Ma az Imperial War Museum múzeuma: alacsony folyosók, a falakra még mindig kitűzött térképek, valamint azok a termek, ahol Winston Churchill és tábornokai a bombázások alatt tanácskoztak.
Két múzeum osztozik a helyszínen, alig néhány lépésre a Parliament Square-től és a St James's Parktól: a Cabinet War Rooms, amelyet nagyjából úgy őriztek meg, ahogy 1945-ben hátrahagyták, és a Churchill Museum, amely a férfi egész életét mutatja be.
A Kabinetterem az a hely, ahol a hadikabinet 115 alkalommal ülésezett, olykor hajnalig, két őrszemmel az ajtónál. 1940 májusában az új miniszterelnök körülnézett benne, és így szólt: „Ez az a szoba, ahonnan a háborút irányítani fogom.”
A Térképszobában éjjel-nappal a haditengerészet, a szárazföldi hadsereg és a légierő tisztjei teljesítettek szolgálatot, és napi helyzetjelentést állítottak össze a király és a miniszterelnök számára. 1945. augusztus 16-án, a japán kapituláció másnapján egyszerűen lekapcsolták a villanyt, és elmentek. A térképek még ma is a falakon vannak.
Megőrizték a transzatlanti telefonszobát is, ahonnan Churchill titkosított vonalon biztonságosan beszélhetett Roosevelttel Washingtonban, valamint az irodaként is szolgáló hálószobáját, ahonnan a háború alatt négy rádióbeszédet mondott.
A 2005-ben megnyílt Churchill Museum a gyermekkorától az 1965-ös haláláig meséli el az életét. Középpontjában egy 15 méteres interaktív asztal áll, tele levéltári dokumentumokkal.
Britanniában addig még soha nem építettek ilyen bunkert. A munkák 1938-ban kezdődtek egy kormányzati épület alagsorában, amelyben ma a Pénzügyminisztérium működik, a Temze szintje alatt, árvízzáró ajtókkal és szivattyúkkal. 1939. augusztus 27-én vált használhatóvá, egy héttel a háború kitörése előtt.
A londoni Blitz idején legfeljebb 1,5 méter vastag betonlemezt fektettek a tetejére. Churchill azonban ritkán aludt a föld alatt. A személyzet a „Dockban” aludt, egy mélyebben fekvő pinceszinten, ahol alacsony volt a mennyezet, zörgött a szellőzés, egerek futkostak, és vegyi vécék voltak. Az egyik titkárnő „undorítónak” nevezte.
A háború után csak néhány kisebb csoport látogathatta meg, előzetes bejelentkezéssel. Margaret Thatcher, Churchill tisztelője 1984-ben nyitotta meg a termeket a nagyközönség előtt, az ünnepségen a család tagjai és egykori munkatársak is részt vettek.
Két múzeum osztozik a helyszínen, alig néhány lépésre a Parliament Square-től és a St James's Parktól: a Cabinet War Rooms, amelyet nagyjából úgy őriztek meg, ahogy 1945-ben hátrahagyták, és a Churchill Museum, amely a férfi egész életét mutatja be.
A Kabinetterem az a hely, ahol a hadikabinet 115 alkalommal ülésezett, olykor hajnalig, két őrszemmel az ajtónál. 1940 májusában az új miniszterelnök körülnézett benne, és így szólt: „Ez az a szoba, ahonnan a háborút irányítani fogom.”
A Térképszobában éjjel-nappal a haditengerészet, a szárazföldi hadsereg és a légierő tisztjei teljesítettek szolgálatot, és napi helyzetjelentést állítottak össze a király és a miniszterelnök számára. 1945. augusztus 16-án, a japán kapituláció másnapján egyszerűen lekapcsolták a villanyt, és elmentek. A térképek még ma is a falakon vannak.
Megőrizték a transzatlanti telefonszobát is, ahonnan Churchill titkosított vonalon biztonságosan beszélhetett Roosevelttel Washingtonban, valamint az irodaként is szolgáló hálószobáját, ahonnan a háború alatt négy rádióbeszédet mondott.
A 2005-ben megnyílt Churchill Museum a gyermekkorától az 1965-ös haláláig meséli el az életét. Középpontjában egy 15 méteres interaktív asztal áll, tele levéltári dokumentumokkal.
Britanniában addig még soha nem építettek ilyen bunkert. A munkák 1938-ban kezdődtek egy kormányzati épület alagsorában, amelyben ma a Pénzügyminisztérium működik, a Temze szintje alatt, árvízzáró ajtókkal és szivattyúkkal. 1939. augusztus 27-én vált használhatóvá, egy héttel a háború kitörése előtt.
A londoni Blitz idején legfeljebb 1,5 méter vastag betonlemezt fektettek a tetejére. Churchill azonban ritkán aludt a föld alatt. A személyzet a „Dockban” aludt, egy mélyebben fekvő pinceszinten, ahol alacsony volt a mennyezet, zörgött a szellőzés, egerek futkostak, és vegyi vécék voltak. Az egyik titkárnő „undorítónak” nevezte.
A háború után csak néhány kisebb csoport látogathatta meg, előzetes bejelentkezéssel. Margaret Thatcher, Churchill tisztelője 1984-ben nyitotta meg a termeket a nagyközönség előtt, az ünnepségen a család tagjai és egykori munkatársak is részt vettek.